Archives

Fény és árnyék

Ferenczy Károly, Október című képe 1903 körül készült.  Ferenczy, a “magyar impresszionizmus” nagy alakja, a Nagybányai festő csoport tagja volt.  Némelyek ” pictor doctus”-ként aposztrofálták őt, lévén hogy igen művelt, több nyelven olvasó, elemző, szemlélődő alkat volt.  Ez a képe művészetének már kiforrott szakaszában készült. Már semmi nyoma a leíró festészetnek, mint  a “Kavicsot hajigáló fiúk a Duna partján” című képén, mely alapos technikai tudást mutat, de bevallom, számomra nem túl izgalmas. Ez a kép ellenben több szinten is megérintett. Milyen érzéseket vált ki belőlem?

A fény elérése

Amint sikerül kikapcsolni az elmémet, és hagyom, hogy hasson rám a kép, már hallom a madarak csiripelését, érzem a nap melegét, és az árnyék meglepő hűvösségét. Ilyen az októberi idő. A kép közép terében a forró nyári nap által kiégetett pázsit maradványai is ezt mutatják. Érzem ennek az őszi hónapnak oly sajátságos atmoszféráját. Ez a kép tehát működik nálam, tudja azt, amit egy jó képnek tudnia kell. Hat rám! A második dolog, amivel ez a kép engem lenyűgöz, az a ragyogó napfény  megjelenítése. Hogyan lehet elérni a fény ilyen ragyogását?  Hogyan lehet elérni, hogy a világosak nagyobb világító értéket hozzanak létre mint a fehér pigment maga?

Ferenczy a fény-árnyék ábrázolás egyik legnagyobb magyar mestere volt. Ritka pontosan látta a tónusokat és színekben is tökéletesen meg tudta jeleníteni őket. Gyönyörű színes árnyékai  szerves részeit képezik a látványnak, nélkülözhetetlen elemei a kompozíciónak, amint szükségszerű része a halál az életnek, mint rossz a jónak, hibáink a tanulásnak. Árnyék és fény: együtt léteznek, egymás kiegészítői, és következményei.