Archives

Ne várj rám, gyere TALÁLJ RÁM!

A dal nem egy többszereplős szerelmi nóta. Csak Rólad van szó benne!

<


Ki a király? Ki/Mi tart rabságban? Hogyan szabadulhatsz ettől, hogy elérjen a szer(elem)? Hogyan fürdőzhetsz végre újra a fényben?

A megoldás (feloldás, feloldódás – mily csodás a magyar nyelv, hogy ennyiféleképpen ki tudjuk mégis fejezni a szavakkal igazából ki sem fejezhetőt) is szerepel a dalban:

“A szerelem, a szerelem, a szerelem elér!
Látnád, ha itt lennél: velem él-, hát hova mennél?!”

Tolle időrése és Jézus szűk kapuja, a dalban a “ha itt lennél: velem él”
Itt és most “Veled él”. De csak e módban van “találj rám!”. Csak ITT vagy (élő).

Ezen szűk kapun kívül csak a dalban említett “torz varázs” van.

Oly egyszerű minden. Nézzünk körül odabent a király várában? Nézzük meg, hol a kijárat?

Lőrincz Emese

Találj rám!

Várlak régen, gyere drága!
Vár a szívem ezer álma-,
Találj rám, csak találj rám!

Szép toronyban, mesevárban,
Prémes, ékes kalodába
Bezárva, hét halálra…

Engem elrabolt a Királyok Királya,
Kiben elfagyott a virágok világa…

Várlak régen, gyere értem!
Szégyen ért, hogy vele éltem-,
Találj rám, gyere, találj rám!

Hívlak fényes palotába-,
Ég a szívem, nagyon árva.
Bezárva gonosz magányba.

Engem elrabolt a Királyok Királya,
Kiben elfagyott a virágok világa…
Hívlak téged, megidézlek,

Álom-ének üzen érted:
,,Ne várj rám, gyere, találj rám!’

Várlak, hívlak-, gyere drága!
Vár a szívem ezer álma-,
Bezárva torz varázsba.

Engem elrabolt a Királyok Királya,
Kiben elfagyott a virágok világa…

Refr:
Vár Rád a szívemnél:
A szerelem, a szerelem, a szerelem elér!
Látnád, ha itt lennél: velem él-, hát hova mennél?!

Vár Rád a szívemnél:
A szerelem, a szerelem, a szerelem elér!
Látnád és éreznéd: Te meg én – öröm és fény!

Kizökkenni gondolataim forgatagából

Vermeer képeit nézegetve az az érzésem támad, hogy varázsütésre megáll az élet filmje, lefagynak a szereplők és nekem kívülállónak szabad a pálya, kedvemre nézelődhetek egy idegen lakásban. Elindulok hát a festő által felkínált kockás padlón, elhamarkodott gondolatom szerint a kép főszereplői felé, de utamat hamar keresztezi a földön furcsán fekvő zeneszerszám. Megállásra és szemlélődésre vagyok kényszerítve, itt és most.

Mint amikor egy adott pillanatra sikerül kizökkennem gondolataim forgatagából, a lét hirtelen teljessé válik, csak az itt és most számít, egyszerre és ugyanolyan részletességgel látom magam körül a dolgokat, egyik részlet sem fontosabb a másiknál, egy dolog számít, a létezés önmaga. Ez az állapot mellőz minden pátoszt, okafogyottá válnak késztetéseim rangsorolásra, bedobozolásra és felcímkézésre. Hiszen minden és mindenki ugyanolyan fontos, és éppen úgy jó ahogy van.

Márk Éva