Kizökkenni gondolataim forgatagából

Vermeer képeit nézegetve az az érzésem támad, hogy varázsütésre megáll az élet filmje, lefagynak a szereplők és nekem kívülállónak szabad a pálya, kedvemre nézelődhetek egy idegen lakásban. Elindulok hát a festő által felkínált kockás padlón, elhamarkodott gondolatom szerint a kép főszereplői felé, de utamat hamar keresztezi a földön furcsán fekvő zeneszerszám. Megállásra és szemlélődésre vagyok kényszerítve, itt és most.

Mint amikor egy adott pillanatra sikerül kizökkennem gondolataim forgatagából, a lét hirtelen teljessé válik, csak az itt és most számít, egyszerre és ugyanolyan részletességgel látom magam körül a dolgokat, egyik részlet sem fontosabb a másiknál, egy dolog számít, a létezés önmaga. Ez az állapot mellőz minden pátoszt, okafogyottá válnak késztetéseim rangsorolásra, bedobozolásra és felcímkézésre. Hiszen minden és mindenki ugyanolyan fontos, és éppen úgy jó ahogy van.

Márk Éva