rügyfakadás

ÖNMAGAM VÁLLALÁSA >>

(a megszülető rügy mindig óvandó gyermeki minőség! )

Várakozás. Még didergés. Sérülékenység. Náthás egy időszak ez odakint is. Levettük már rendre farsangi álarcainkat itt az élet forgatagában.
Hűvös van és hajnali fény is alig dereng. Mégis, (ennek ellenére, vagy épp ezért?) a még nem is látszó rügykezdeményben elindult az élet. A keringés. Készül a fényrobbanásra minden.
Aki letépte az álarcot, letette a szerepet, azt elérheti már a fény. Abból jön létre az új rügy, abban fakad új élet.
Védtelen rügy: kitéve fagyoknak, éhes, kíméletlen állatoknak, és még mennyi mindennek…. Sérülékenyen. Törékeny kecsességgel.
Le is törhet…. Meg is semmisülhet….. Mégis ott van. Nem fél. Virágba kell boruljon hamarosan és ezt nem lehet félelmekkel telve megtenni. Előbújik hát a védett, sötét, ám elzárt burokból, vállalva önmagát, ahogy van. Jöjjön akármi, legyen aztán bármilyen is majd a gyümölcs. Mert gyümölcs biztosan lesz, el van az rendelve. Nagy törvény ez: megmásíthatatlan! Gyümölcse van mindannyiunknak, más-más ugyan, de egyazon fán.

Gyümölcs azonban nincs rügyfakadás nélkül. A farsang táján levetett álarcok, elhagyott szerepek nélkül.

Lőrincz Emese

ÖNMAGAM VÁLLALÁSA (RÜGYFAKADÁS, ELŐBÚJÁS) TÉMAKÖRHÖZ TARTOZÓ BEJEGYZÉSEK>>