Category Archives: Témakör: Kiáradás. Itt vagyok!>>

A nézőpont megváltoztatása

Giorgio Morandi  (1890-1963)  olasz festőművész képeit jó nézegetni olyankor, amikor “csapkodnak a villámok körülöttünk”. Morandi, tanári állása mellett festett, nem kívánt anyagilag kiszolgáltatottá válni a festészet piacától, szerinte az alkotáshoz biztos anyagi háttérre, és nyugalomra van szükség. Ez a belső igény is árulkodik Morandi sajátos lelkiállapotáról, amelyben képeit készítette.

rajzterápia
Giorgio Morandi csendélet

Élete jó részében csendéleteket festett.  Beállította kopott, vagy kevésbé kopott egyszerű használati tárgyait, mérnöki szerkesztéssel komponálva meg a látványt, melyet lefestett, lerajzolt, megfigyelt, és újraértelmezett, évtizedeken át, meg nem unva őket.   Az a kérdés merül fel bennem, hogy mi lehetett neki fontosabb, a festmény mint létrehozott objektum, vagy maga az alkotás állapota? Az alkotás, különösen Morandi esetében – az az állapot, melyet nevezhetünk meditációnak, kontemplációnak, és imának is. Képei különös szépséggel rendelkeznek.

Mi a szép, ezekben a csendéletekben?

Mitől látom szépnek ezeket a régi, elhasznált tárgyakat?  Amit szépnek látok, az a megértés során létrehozott rend, a látvány nyújtotta benyomás leképezése a festő értelme által, és ábrázolva azt  a vásznon, személyisége jellegzetességeit hordozva magán. A létrejött  képi rendben tárgyak pontos formai ábrázolása másodlagos helyre került. Nem zavar, hogy nem pontosak az ellipszisek, nem zavar a szimmetria hiánya az üvegeknél, mert a kép csodálatos harmóniát sugároz.

Egyik képe sem lett ugyanolyan mint a másik, mindegyik egy új szellemi kaland. Oly mindegy, hogy a tárgyak ugyanazok, hiszen az alkotó maga sosem ugyanaz, aki tegnap volt. Ahogy a szereplők is lehetnek ugyanazok, de az előadott darab mégis mindig teljesen más.

Ugyanazokkal a megváltoztathatatlan részletekkel is elérhető a teljes egyensúly?

A minket körülvevő embereket sem tudjuk megváltoztatni. Nem válogathatjuk meg a családunkat, a szomszédainkat, nem változtathatjuk meg az időjárást, vagy a múltat.  Sokszor tehetetlenek vagyunk emberekkel, helyzetekkel, eseményekkel szemben. Egy dolgon változtathatunk csupán, a nézőpontunkon, a hozzáállásunkon. Átértékelhetjük a múltat, megérthetjük mások indítékait,  és dönthetünk abban, hogy milyen nézőpontot keresünk  és milyen távol helyezzük magunkat tőlük.

rajzterápia
rajzterápia

 

Tanítás, foglalkozás április 30-án! Bővebb részletek>>
Témakör: önmagam vállalása>> (Ha nem vállalom és tudom, hogy ki is vagyok, nehéz egyensúlyt teremteni….)
Gyertek bátran! Jelentkezés a fejlécben található űrlapon!

Ki vagy?

Aki a tükröződésben látszik a tócsában?
Aki nézi a tócsát? És a tócsában tükröződő történéseket?
Aki nézi azt, aki nézi a tócsában tükröződő történéseket?
Ki a szemlélő? És Ki szemléli a szemlélőt?

tukorvilág (Vidám Olasz fb. képeiből)
tukorvilág (Vidám Olasz fb. képeiből)

„A féligazságaid olyan rafináltak, hogy igazságnak látszanak.”
(Bergman – Tükör által homályosan)

Ne várj rám, gyere TALÁLJ RÁM!

A dal nem egy többszereplős szerelmi nóta. Csak Rólad van szó benne!

<


Ki a király? Ki/Mi tart rabságban? Hogyan szabadulhatsz ettől, hogy elérjen a szer(elem)? Hogyan fürdőzhetsz végre újra a fényben?

A megoldás (feloldás, feloldódás – mily csodás a magyar nyelv, hogy ennyiféleképpen ki tudjuk mégis fejezni a szavakkal igazából ki sem fejezhetőt) is szerepel a dalban:

“A szerelem, a szerelem, a szerelem elér!
Látnád, ha itt lennél: velem él-, hát hova mennél?!”

Tolle időrése és Jézus szűk kapuja, a dalban a “ha itt lennél: velem él”
Itt és most “Veled él”. De csak e módban van “találj rám!”. Csak ITT vagy (élő).

Ezen szűk kapun kívül csak a dalban említett “torz varázs” van.

Oly egyszerű minden. Nézzünk körül odabent a király várában? Nézzük meg, hol a kijárat?

Lőrincz Emese

Találj rám!

Várlak régen, gyere drága!
Vár a szívem ezer álma-,
Találj rám, csak találj rám!

Szép toronyban, mesevárban,
Prémes, ékes kalodába
Bezárva, hét halálra…

Engem elrabolt a Királyok Királya,
Kiben elfagyott a virágok világa…

Várlak régen, gyere értem!
Szégyen ért, hogy vele éltem-,
Találj rám, gyere, találj rám!

Hívlak fényes palotába-,
Ég a szívem, nagyon árva.
Bezárva gonosz magányba.

Engem elrabolt a Királyok Királya,
Kiben elfagyott a virágok világa…
Hívlak téged, megidézlek,

Álom-ének üzen érted:
,,Ne várj rám, gyere, találj rám!’

Várlak, hívlak-, gyere drága!
Vár a szívem ezer álma-,
Bezárva torz varázsba.

Engem elrabolt a Királyok Királya,
Kiben elfagyott a virágok világa…

Refr:
Vár Rád a szívemnél:
A szerelem, a szerelem, a szerelem elér!
Látnád, ha itt lennél: velem él-, hát hova mennél?!

Vár Rád a szívemnél:
A szerelem, a szerelem, a szerelem elér!
Látnád és éreznéd: Te meg én – öröm és fény!